A kilencedik
Kedves Nagyfőnök!
Akkor még csak szakállas fószer voltál nekem, mikor
megálltál ott a priccsem előtt, de én már akkor éreztem, hogy nagy kaland áll előttünk! Tudod,
amikor csak néztél és aztán megsimogattál, valahogy megváltozott a szagod.
Most már tudom, azt jelentette, hogy megszerettél.
Emlékszem, amikor
hazaértünk egyből lepisiltem a szőnyeget- csak úgy mihez tartás végett-, te meg
ott álltál a nappali közepén, a fejedet vakargatva. Aztán beraktál egy kád
vízbe, becsavartál egy zöld plédbe, hogy nehogy megfázzak. Arra is, amikor azt mondtad, hogy kutya nem való az ágyba és csináltál nekem egy kis kuckót,
de engem csak az érdekelt, hogy hogyan tudnék feljutni a párnák közé. Nevettél
és felraktál…azóta együtt alszunk minden éjjel.
Te mondod a világon a legkedvesebben minden
este, amikor hazaérsz, hogy ’szia kiskutyám’ és bármilyen fáradt is vagy- hidd
el, látom rajtad- sosem lógod el a labdaidőt...az első játékomat is Tőled kaptam. Bármikor betegnek látsz rohansz
velem Doktor Körzetihez és képes vagy éjszakákat végig virrasztani, amíg nem
leszek jobban. Azt hiszem nem alakulhatott volna jobban az életem, hiszen te
lettél az én Nagyfőnököm!
Haverral együtt NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNUNK!
Pacsi és vau,
Menta
Mancsoljunk Facebookon is: https://www.facebook.com/mentavagyok/
Instagramon is kutyulok: mentavagyok
Megjegyzések
Megjegyzés küldése