A harmadik

 Ti kétlábúak azt hiszitek, hogy csak az a pénz nevű dolog tehet titeket boldoggá. Hát én nem tudom mit vagytok oda érte... én már kóstoltam kereket is, meg szögleteset is... mind a kettőnek egyformán rossz íze volt. A Haver amikor meglátta, hogy éppen milyen nagy munkában vagyok égtelenül elkezdett kiabálni velem. Olyanokat mondott, hogy ’Menta, nem vagy te persely’ meg ’Azonnal köpd ki azt a húsz forintost’, sőt még Doktor Körzetivel is megfenyegetett, ha nem vagyok hajlandó visszaadni. Nem ettem meg a végén, had legyen egy jó napja a nyomorultnak. Szóval kergetitek ezt a pénz izét, ahelyett, hogy velünk kergetőznétek.

 Hosszú idő kutató munkájával felfedeztem egy összefüggést. A pénzizé egy titkos  helyen terem. Engem oda soha nem visznek magukkal. De a Nagyfőnök mindig azt mondja, hogy ha nem járnak oda olyan sokat, akkor nekem nem tudnak labdát, meg kacsanyakat meg kutyakekszet hozni. Mondtam neki, hogy nem baj…labdát én is tudok magamnak szerezni, csak szokjon le arról, hogy mindig elveszi és visszaadja, miközben fura fejjel bocsánatot kér. De csak mosolygott és azt felelte, hogy a kétlábúak élete sajnos nem ilyen egyszerű. Akkor jöttem rá, hogy ha ők nem hajlandóak lemondani arról a titkos helyről még miattam se, akkor az biztos valami nagyon tuti dolog lehet. Nekem is kell egy olyan!

Tudjátok, én nem szerettem egyedül itthon maradni és azon agyalni, hogy a Nagyfőnökék biztos jókat játszanak nélkülem a többi kétlábúval. De később, mikor rájöttem, hogy hogyan tudom leszedni a polcról és bekapcsolni Haver laptopját akkor szembesültem vele, hogy talán mégsem a világ legszórakoztatóbb helye- akkor már tudtam a nevét is- az a munkahely nevű izé. Nem találtam olyan dolgokat róla, hogy ott lehet labdázni meg aludni, hanem helyette a Munka Törvénykönyve ( azt is ettem már, annak sincs jó íze, szóval kizárt, hogy labdatechnikák legyenek benne), meg feladatmeghatározások, kompetenciák, munkakörök.. kutya unalmas dolgok. Viszont egy dolog nagyon tetszett, valami olasz közmondás (tuti, hogy a kutyája közmondta neki) úgy tartja, hogy a munka nemesít.

Nagyfőnöknek se, meg a Havernak se mondtam soha, de most nektek elárulok egy titkot. Egyszer a kutyafutiban azt mondta nekem egy nagyon szép kutya, hogy nem játszhatok velük. Nem értettem miért nem, amikor én is kutya vagyok. Azt felelte, hogy én nem vagyok fajtatiszta. Bizonyításként ugattam meg morogtam egy párat, de ő csak kinevetett. ’A fajtatiszta kutya nemes vér, te meg csak egy keverék vagy’. Nem esett jól, na. De ennyi idő távlatából végre rájöttem a megoldásra; nekem is kell egy munkahely! Aztán, mikor már jól kinemesedek beolvashatok annak a nagyképű fajtakutyának!!

 Sajnos gyorsan rá kellett jönnöm, hogy a kétlábúak világában nem akad számomra túl sok munka. Tudtátok például, hogy a könyvelők nem könyveket rágnak szét? Aztán rátaláltam; otthoni munkavégzés! 

Gyorsan körbe néztem, hogy itthon milyen feladatokat találok.

1,El kell zavarnom az összes galambot az ablak elől

2, Meg kell ugatnom a postást

3, Emlékeztetnem kell legalább hetente kétszer az alattunk lakó vicces bácsit, hogy még mindig nem itt lakik, ne rángassa a kilincset, mert én nem vagyok se Marika néni, se a Marika néni rossz életű édesanyja. Szerencsére 20-25 perc kiabálás elég neki ahhoz, hogy rájöjjön nekik nincs is kutyájuk és megtalálja az ajtajukat.

4, Kitörő örömmel fogadni a hazaérkező falkatagot

5, Rendszeres séta és labdaidő biztosítása a falkatagoknak

Nem kis munka ez kérem szépen! De minden meló ellenére nekem van a legjobb főnököm; a Nagyfőnök!

Legközelebb azt is megírom Nektek, hogy ennyi munka mellett is hogyan tudok bolDOG maradni.

Pacsi és vau,

Menta

Mancsoljunk Facebookon is: https://www.facebook.com/mentavagyok/