A második
Ez itt a falkám. A szakállas fószer a Nagyfőnök és a másik,a Haverom. Tudom, nem tűnnek túl okosnak..nem is azok..de meglepően jól idomíthatóak. Így hárman tengetjük mi az életünket.Szerintem ahhoz,hogy boldog lehess kell egy jó kis falka.Persze, azzal sincsen baj, ha magányos farkasként szeretsz élni..de őszintén;van annál jobb dolog,amikor egy-egy kutya hideg téli estén befúrod magad közéjük?
A Nagyfőnök...hú na ő kemény fickó. Ha elindulunk sétálni nincs ám bohóckodás, meg más kutyára kiabálás.
Ott rendnek kell lennie kérem szépen!
Sokszor rám pirít, hogy ezt nem szabad meg azt nem szabad,akkor Oscar díjat érdemlően tudok sunyítani. Mégis ő mondja a világon legkedvesebben minden este,amikor hazaér azt, hogy 'szia kiskutyám'.Szeretem a Nagyfőnököt!
A Haver..hát őt is csípem azért nagyon.Vele lehet macskát kergetni az autóút közepén, mert tudom ám,hogy nem gondolja komolyan akkor amiket kiabál.Ahogyan abban is biztos vagyok,hogy szereti ha húzok a lépcsőn lefelé,mert nagyon vicces,ahogy rohan velem és próbálja elkapni a korlátot.Meg ő az én kutya kosaram.Este, amikor már minden elcsendesedik hív az ágyra,én bevackolok a lábához és így is maradunk reggelig.Nem vagyunk mindnyájan ilyen szerencsések, pedig minden kutya megérdemli, hogy legyen falkája!
Kormiról akartam még nektek írni..amikor a tesóimmal a kóterben dekkoltunk volt ott egy fekete, öreg kutya.Sokat gondolok rá..ő tanított minket ugatni meg morogni is.
Ő mesélt nekünk először erről a falka dologról.
Neki is volt réges-régen saját falkája.Aztán egy napon jött egy szirénázó fehér autó és piros kabátos emberek elvitték az ő Nagyfőnökèt.
Kormi várta-várta napokig,hogy mikor jön vissza..fázott is és éhes is volt már nagyon.De a Nagyfőnöke helyett mások jöttek és őt is lesittelték.Valami olyasmit mondtak neki,hogy a Nagyfőnöke már nem tud többé érte jönni.
Ha làtjátok esetleg a falkáját, megmondanátok neki, hogy Kormi nagyon várja..és ha tényleg nem tud érte menni,nem vinnétek ti haza?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése