A negyedik
Mi, kutyák nem bonyolítjuk túl az életünket. Tudjuk mit és
mikor szeretünk csinálni.
Így vagyok én is ezzel a munkaizével.
Elmesélem nektek a
szerdai napomat!
Nagyfőnök már kora reggel lelépett, mert valami céges,
külsős rendezvényes nemtommire kellett készülnie.
Eldöntöttem, hogy amint sikerül kimancsolnom a ’zinternetről’,
hogy hogyan kell, céget fogok alapítani!
Akkor Nagyfőnök jöhet hozzám minden nap, majd kimegyünk a
parkba. Haver mindig azt mondja, mikor éppen önmegvalósítok séta közben, hogy
’Menta, ne csináld már megint a fesztivált!’… szóval rendezvényekben tuti jó
vagyok.
Na, de elkalandoztam kicsit. Szóval, szerdán Haverral
elmentünk sétálni, aztán ő is lelécelt.
Kicsit sajnáltattam magam, mihez tartás végett, de amikor
rájöttem, hogy tök feleslegesen tututlok az ajtó előtt inkább én is munkához
láttam.
Itt a részletes napi beosztásom:
10:00 Az ablakhoz rohantam és amennyire az ablak védő izé
engedte kinéztem. (Hosszú történet, ne is kérdezzétek… Haver azt mondta, hogy
ha sokat ugrálok az ablakra ki fogom törni. Én csak elfogadtam a
kihívást..azóta van ablak védő izé) Mindig ott ülnek..nagyok, szürkék és flegmán
bámulnak ki a buta fejükből. Akkor
muszáj elkezdenem kiabálni, hogy jöjjenek be labdázni, de sosem állnak szóba
velem. Az a sejtésem, hogy ezek még ugatni sem tudnak. Néha az utcán is össze
szoktunk futni, ott bandáznak a sarkon, és kenyeret zabálnak…aztán hiába
rohanok oda, hogy szevasztok, még a fejüket is elfordítják. Aki pedig még az
utcán sem köszön, ne koptassa a párkányomat!
Sose bízz meg egy tollasmancsúban, én mondom Neked!
10:30 Jön a postás! Engem pedig köt a Nemzetközi Kutyák
Világszervezetének 1930. évi rendelete, ami azt deklarálja, hogy minden esetben
ugassuk meg a postást. Nem értem, miért olyan fontos szabály ez- kedvelem, mert
mindig megvakarja a fülemet, én meg jól ráugrálok-, de hát ki vagyok én, hogy
megkérdőjelezzem Alapító Kutyáink ősi bölcsességét. Mondjuk nem tesz jót a
hírnevemnek, hogy én válogatott szitok szavakat ugatok, ő meg megkocogtatja az
ajtó üveget, hogy ’szevasz Menta kutya’… hjajj, ha kiderülne, hogy kiabálás
közben csóválom a farkam, tuti kitagadna a kutyaszakszervezet.
A délelőtt olyan gyorsan elrepült, mint a buta szürke
tollasmancsúak a párkányról. Ha elmegy a postás én is bekiflizek az ágyba és
szigorúan a jó munkateljesítmény fenntartása érdekében átgondolom a délutáni
feladataimat. Haver szerint meg hangosan horkolva alszok ilyenkor, de ez aljas
rágalom, hiszen munka közben nem lehet aludni.
12:30 Legszebb álmomból Legkoncentráltabb brainstormingomból
felriadva érzékelem, hogy az alsó szomszéd megint nem találja az ajtaját. Na,
rá tényleg be szoktam gorombulni. Rángatja a kilincset és hívogat, pedig engem
még mindig Mentának hívnak és nem Marikának. A múltkor kitaláltam, hogy
térképet rajzolok neki, hogy meg tudja találni a saját ajtaját, de Haver
annyira lesápadt, amikor megemeltem a lábamat a lépcsőházban- gondoltam
bejelöljem az ajtajukat-, hogy inkább letettem a tervemről. Szóval heti két-
vagy igény szerint három alkalommal inkább felvettem a teendőim közé, hogy útba
igazítsam.
13:00 Hazaért a Nagyfőnök a külsős izéről! Nem voltam
féltékeny, mert nem vágott túl elégedett fejet és idegen kutya szaga sem volt.
Biztosítottam neki 20 perc labda időt, aztán elégedetten eldobtam magam, hogy
vakargathassa egy kicsit a hasamat.
Haver mindig azt mondja, amikor hazaér, hogy milyen boldog
vagyok. Hát ja..mert rájöttem egy nagy titokra: ha teljes bedobással végzem a
munkámat, repül az idő. Sokszor arról is megfeledkezek, hogy én most dolgozok.
Főleg a labda időnél nehéz észben tartanom, hogy éppen komoly munka folyik!
Aztán amikor lógó nyelvvel rohangálok oda- vissza és már levegőt venni is fáj,
a Nagyfőnök felrakja az asztalra a labdát és odahív, hogy pihenjek egy kicsit.
Hát akkor engem elönt egy olyan bolDogság, hogy azt le sem tudom mancsolni
Nektek! BolDoggá tesz, amikor a szomszéd megtalálja az ajtaját, meg amikor a
tollasmancsúak végre elkotródnak a párkányról. (Nem is igaz, hogy alig várom,
hogy visszatelepedjenek)
Olyan feladatokat választottam, amiket maradéktalanul el
tudok végezni, ezért nem unatkozom és nem leszek stresszes azok nehézségétől.
Igaz, egy kutyának nem tudsz adni olyan feladatot, amit nem tud megoldani..mi
mindent tudunk, maximum nem akarjuk megcsinálni.
Tanuljatok tőlünk, Kétlábúak!
Most megyek, de legközelebb azt is elmesélem, hogy mivel
ütöm el az időt, amikor befejezem az összes teendőmet!
Pacsi és Vau,
Menta
Megjegyzések
Megjegyzés küldése