A hatodik

Vallomással tartozom Nektek… buktam egy fogadást.

Elmesélem mi történt. Van ez a szomszéd kutya, ez a Morzsi. Hát vele sose fogadjatok!

Még aprótalpú kölyökkutya voltam, amikor egy nap lehozták a futiba. Indokolatlanul kicsi volt, meg fura színű. Azóta eltelt pár év, és ő még mindig indokolatlanul fura színű és kicsi. Na mindegy, éppen ott rosszalkodtam a futi közepén, amikor odajött hozzám.

-Zujs? Te is most szabadultál? Van egy jutid?-

Én meg néztem rá, mint az a bizonyos párosujjú a bejárati ajtóra. Elszoktam én már akkor a kóter szlengtől és finom belvárosi kutya lettem. (Haver rám szólt, hogy reped a plafon és fejezzem be a kamuzást..de hát tényleg így volt)

-Na figyelj, kócos. Fogadok veled egy szívességbe, hogy nem tudod lenyomni azt a német juhászt ott-bökött rá a futtató alfájára, Rexre.

Én még akkor is csak a számat tátottam. Rexről az egész kutya közösség tudta, hogy a kedvenc nassolni valója a macska és a kiskutya.

-Á..mindegy, felejtsd el, látom, hogy papírkutya vagy!-

 Akkor én nem is tudom, mi ütött belém. Az egészből csak képkockák maradtak meg, de az biztos, hogy hetekig csengett a jobb fülem, akkora sallert kevert le Rex.

Ez a nyomorult meg csak nevetett.

 Azóta eltelt 3 év, és komoly, felnőtt dolgozó kutya lettem. Aztán néhány napja egy tollasmancsú üzenetet hozott.

„ Látttam, hogy van eza blogod kócos. Emléxel arra a fogadásra? Eljöt a sziveség idelye. Írly róllam! It az idelye, hogy az egész világ engem is meg ismerlyen. De szépeket írlyál ám kócos, mer tudom hol lax! Morzsa”

Na, most ehhez mit szóltok? Egy diszgráfiás  zsarolót kell fényeznem. A fogadás, viszont fogadás- hiába vannak máig rémálmaim Rexről-, úgyhogy álljon itt egy teljes poszt a HAVEROMRÓL, Morzsiról.

Morzsi

 Mit is írhatnék Nektek erről a kiváló kutyáról? Erről a kutyák kutyájáról, ami egy kicsit is vissza tudná adni kutyaságát?

 Ő sem baldachinos kutyakosárba született. Valami zsákfalu utolsó házának garázsában látta meg a napvilágot. Drótszőrű, piszkos szürke színű, nyamvadt kölyök volt. Amikor a tulaj meglátta, hogy Morzsi barátom hátul kavar az udvaron a kis csámpás mancsaival égtelen haragra gerjedt és gondolkozás nélkül agyon akarta ütni. Morzsi sikított, ahogyan a torkán kifért, de valójában már tudta, hogy neki harangoztak. 

 Ekkor csoda történt. Megállt egy magas, szikár kétlábú a kapu előtt és bekiabált.

 „Mi a fészkes fenét csinál azzal a kiskutyával?”

Morzsiról tudni kell, hogy szereti kiszínezni a történeteit, de máig esküszik rá, hogy a kétlábú egy ugrással átlendült a kapun, kicsavarta a másik kezéből az ultrahangon üvöltő Morzsit és akkorát lökött rajta, hogy az átszakított három falat.

„Nem tarthatlak meg, kiskutya” simogatta Morzsi fejét az idegen. „De tudok neked egy helyet, ahol nagyon jó dolgod lesz”

 Így került Morzsi a Kisgazdához. Kisgazda maga is kölyök gyerek volt még, együtt cseperedtek és rosszalkodtak reggeltől- estig. Nagyon szerette Morzsi a Kisgazdát, meg a megmentőjét is, aki bár egyre nehezebben járt, de mégis sűrűn eljött meglátogatni. A Nagygazdától viszont félt. Mindig haragos volt, és ha fura szagúan jött haza előfordult, hogy akkorát rúgott szegény Morzsi haveromba, hogy napokig bicegett. 

 De kicsi ár volt ez, ahhoz képest, hogy mindig volt étel a tányérjában és volt egy pofás kutyaháza ’Mojzsi’ felirattal. Egy éjszaka nagy kiabálásra ébredt, és mikor előugrott a házából már csak azt látta, hogy Kisgazda és Kisgazda anyukája beülnek a kocsijukba és elhajtanak. Ő meg egyedül maradt Nagygazdával. Soha többet nem látta a pajtását. 

A további sorsáról elég vad dolgokat mesél. Nagygazda elkártyázta, őt pedig elvitték harcos kutyák kiképzőjének. Bár ezt sejtem, hogy nem igaz… mert hát ahhoz nagyon kicsi. Évekig tekergett mindenfelé. Volt juti dealer Bostonban, vadászott kacsanyakra Afrikában, és egyszer elkötött egy arany labdát Narniában. Jelenleg a szomszédban lakik, napközben kripto valutával kereskedik a neten, éjjelente pedig gonosztevőkre vadászik, Supermorzsiként.

Ekkora vagány gyerek az én Morzsi haverom!

 Most, hogy ezeket leírtam nektek rájöttem, hogy már nem is haragszom Rá. Jó, helyesen írni azt nem tud, meg mindig valami zűrbe kever, de tulajdonképpen jó kutya.

Figyeljetek Kétlábúak..menjetek be egy kóterbe! Keressetek Ti is egy kutyát! Ne azokkal a sablon szövegekkel foglalkozzatok, hogy „15 éves” meg „Szocializálatlan”. Nézzetek a szemünkbe és olvassatok onnan: „plüss krokodil vadász az Amazonasról”, „a gumikacsák tiszteletbeli nagykövete”- mert mindannyiunknak olyan csodás történetei vannak, hogy érdemes rászánnotok egy egész életet, hogy végig hallgassátok. Mi csak arra vágyunk, hogy elmesélhessük Nektek!

Most átmegyek és jól lebirkózom ezt a Morzsi kutyát. Csak úgy, mihez tartás végett.

Pacsi és vau,

Menta

Mancsoljunk Facebookon is:https://www.facebook.com/mentavagyok/